Mona's life

Kedves Blog! (he?)

Nha szóval,nem is lett olyan rossz a töri tz-m :D Ötös lett,és az én dogám lett az osztályból  a legjobb. De ez most lényegtelen. Szerintem.

Nem értem magam.De most komolyan.Néha olyan yó lenne egy szótár magamhoz is. Néha az eszem teljesen máshogyan cselekszik,mint ahogy azt valójában szeretném. Nem..Veletek is van ilyen? Mondjátok meg őszintén,néha nem lenne yó kimenekülni ebből a világból? Valami olyan szigetre,ahol nem látezik gonoszság,harag,szenvedés,betegség,rosszindukat. Ahol nem azért ítélnek meg,amiért szép,csinos pofid és yó alakod van. Ahol senkit nem érdekel a bőrszíned, csak azért,aki vagy valójában. A jellemed miatt,MAGAD miatt. Ez a világ már rég elveszett...Rohan a rossz irányba,s vesztébe fut. Nem értem ezt a mai világot. Mondja meg valaki ennek mi értelme van így?Áh,teljesen elkalandoztam. [jellemző én viselkedés]

más:

A Mona Lisa mosolya c. film ráébresztett arra,hogy független,okos,határozott nők is élnek a világban.Nekem eddig ez nem volt ismert. Egyszer ha nagy leszek[...],én is szeretnék egy ilyen nő lenni. Nem a szépség számít,hisz az múlandó.

Elhatároztam magam,hogy megváltozok. Mert ez így nem yó. Nem érzem yól magam a bőrömben.És ez nem frankó.

-Holnaptól diétázok és mozgok. [nem fogyókúrázok,mert magától a szótól is kiráz a hideg.]

-És ha egyre jobban érzem magam a bőrőmbe,akkor a jellemem is válzoni fog. [beforduló lány vagyok,aki alig mosolyog és kevés barátja van,de bennük legalább megbízhat és tdja,számíthat Rájuk.KÖSZÖNÖM hogy VAGYTOK nekem]

-Rendet rakok először magamban,majd utána körülöttem is pont

A hét közepe.Persze megint megfogadtam,hogy fogyózom de semmi...csak zabálok és zabálok. Majd december 1-től. Hisz minden fejben dől el.

A töri tz-m olyan,de olyan rosszul sikerült...:S Ügyes vagy mona.ezt is megcsináltad...

Kedves Blogom!(?)

Mona vagyok.nem írok bemutatkozást.Magamnak minek,hisz még én sem tudok magamról sokat.Neked,Kedves Olvasó pedig miért?Hisz Kétlem,hogy érdekelne.

Túl vagyok egy szerelmi nagy nagy csalódáson..VÉGRE. Talán ez volt eddigi kicsi kis életem leghosszabb utazása amvel a legtöbbet tanulhattam. Időben el kellett volna engednem és nem a múltban élni. Túl sokáig nem engedtem el az emlékét és a múltban éltem. EZIDÁIG.  Rosszat tettem ezzel neki és talán magamnak is...Most ürességet érzek ott,ahol eddig emlékek voltak a régi szép időkről.

2004-2008 Kicsit hosszú volt életkoromból kifolyólag...

 Ezt a blogot legjobb esetben senki sem olvassa. Csak úgy írok,hogy kiadjam magamból a fáradtgőzt. Ma épp mélyponton vagyok,és ismét Rá gondolok. De nem,már nem érdekel,csak egyszerűen Ő az akire gondolok és ez van . Bárcsak jönne már más. Már sikerült elfelejtenem olyanannyira,amennyire még nem tudtam ezidáig. Most hallgatom a "régi" szép számokat Bleeding Love & Apologize. Rem yól írtam le. Tanulnom kellene,de nem tudok.

Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. (...) Ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Már nemcsak azt az arcot látják... pontosabban, azt az arcot is látják, de homályosan. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy.